Tágra zárt szemekkel fátyolos a lélek tükre,
Beskatulyázva, kirekesztettként, egész életükre.
Kifelé vidám, de befelé fojtogat,
Fájdalmas pontokat erősít fel, darabokra bontogat.
Érzékelem a külvilágot, de nincsen cél,
Szavaimat rendszertelenül szórja szét a szél.
Punnany Massif - Vallomás
2016.05.12. 14:43 | BulleT | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rapszovegek.blog.hu/api/trackback/id/tr158711334
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
